-káposztás nokedli-

                                                                              kolbász és szalonna

egyszerű szöveg, ez állt itt, akkor egyszerűen leírom, talán most sikerülni is fog, mert elsőre nem igazán ment. de most. a bla bla rész legyen ennyi, pedig érdekes volt, vagy ha nem is érdekes jól esett leírni. most csend van, nincs zsivaj, egy újabb szó, amit még sosem írtam le: zsivaj, de most rögtön kétszer is.

valami nagyon finomat szerettem volna és ez az, meg egyszerű, és magyaros. holnap bácskai csirkemáj lesz, azaz lecsós csirkemáj, de szerintem a bácskai sokkal vonzóbb.

Manci jött velem a boltba, nyilván nem reggel hétkor, pedig akár úgyis lehetett volna, mert öt negyvenkor hajnalban úgy érezte, hogy itt az ébredés ideje, rajta kívül senki sem érezte úgy. pista a vendég, aki éjszakára a kanapén húzta meg magát azon nyomban kereket oldott, persze így lemaradt a híresen finom amerikai palacsintámról, de gondolom nem bánta, mert este kitűnő vacsorával leptem meg, ő meg a kedvenc borommal.

vettünk savanyú káposztát, meg kolbász és szalonnát.

a savanyú káposztát megáztattam vízben, mert kissé savanyú volt. nyilván ez ízlés dolga.

a kolbász karikáztam a szalonnát kockáztam és zsírjára pirítottam őket, majd kiszedtem egy tányérra. a visszamaradt zsíron puhára dinszteltem a káposztát és ment hozzá a kolbász szalonna vissza, no meg a fedő rá, hagy szokják egymást.

nokedli titka a lobogó sós víz, amikor lobog, akkor állok neki a tésztának: liszt, tojás, só és langymeleg víz. a tészta legyen sűrű és folyós, gondolom ez most nagy segítség, de ha kézzel készíted érezni fogod, és! éppen csak hogy összekevered! ennyi.

mikor kész lett leszűrtem és ment egyenesen a káposztába. tettem rá tejfölt és megszórtam pirospaprikával, hogy szebb legyen, de nem lett szebb. majd egyszer újra előveszem a fotóapparatót és akkor szép lesz...